Hűvösvölgyi úti megbízásunk egy kétlakásos társasházban volt. A másik lakást egy másik közvetítőcég árulta.
A vevőnket az a lakás is érdekelte, így megismerkedtünk a kollégával, aki már az elején figyelmeztetett:
– A tulajdonos egy érdekes, idősebb hölgy. Nem ír alá semmit.
Megbízási szerződésük sem volt.
A másik apró probléma:
ahányszor ajánlatot vittek neki, annyiszor emelt az áron…
Mondtam a kollégának:
– Beszélj meg nekem vele egy találkozót.
Sok év alatt megtanultam, hogy szinte mindenkivel meg lehet találni a közös hangot.
Csak mindenkinél más a „nyomógomb”. Van akinél az utazás a közös téma, van, aki az állatokat szereti, erről a hölgyről annyit tudtam a kollégától, hogy cukorbeteg.
Úgyhogy megjelentem a hölgynél, egy saját készítésű, minden mentes tortával.
Ő főzött egy kávét.
És beszélgetni kezdtünk.
Kiderült, hogy 89 éves, és úgy vág az esze, mint a borotva. Fejben olyan sebességgel számolt áfát, ahogy én embert még nem láttam számolni.
Az is kiderült, hogy valójában nem különösebben akarja eladni a lakást. Nincs rokona, nincs sürgető élethelyzet. Csak az idősotthon díját kellene fizetnie, ahol él, az meg leginkább az idősotthonnak fontos.
Meséltem neki néhány 80 feletti ügyfelemről, akik ebben a korban is megtalálták azt, amitől jó az élet. például az édesanyámról, aki 86 évesen naponta Scrabble-özik, és rendszeresen rommáver mindenkit.
A beszélgetés elején még meglehetősen szigorú arc lassan megváltozott.
Először megenyhült.
Aztán már mosolygott.
A végén pedig együtt nevettünk.
Másfél órával azután, hogy beléptem az ajtón, a hölgy, aki „nem ír alá semmit”, aláírta az egyetlen vevőnkre szóló megbízási szerződést.
A vevőnk pedig megvette a lakást.
A néni 150 millió forinttal lett gazdagabb.
A torta elfogyott.
A lakás elkelt.
És végül mindenki jól járt. 😊
Az ingatlanközvetítőnek nem az ingatlanhoz kell megtalálni a kulcsot, hanem
az emberhez.
Ingatlant adna el?
Beszélgessünk! +36-30-940-0839
